Gyógynövények - Kamilla - Matricaria chamomilla
Az orvosi székfű vagy kamilla (Matricaria chamomilla) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó gyógynövény. Egyéb elnevezései: Szent-Iván pipitér, nemes pipitér, pipitér, anyafű, szikfű, szüzekanyja, bubulyka. A pipitér név megtévesztő, mert a botanikai szakirodalom a közeli rokon Anthemis nemzetséget nevezi így. Gyakran összetévesztik a római kamillával.
Előfordulása
A Földközi-tenger keleti medencéje körüli területről származik. A mérsékelt övben az egész világon elterjedt.[2]
Mezőkön, útszéleken, parlagokon általában nagyobb tömegben fordulhat elő. A világ több országában termesztik: a legfontosabb termesztő országok közé tartozik Argentína, Bulgária, Egyiptom és Magyarország, kisebb mértékben termesztik Csehországban, Németországban és Spanyolországban is.[3]
Jellemzői
Egy-, néha kétéves 10–40 cm magas, gyéren elágazó, melegigényes növény. A levelek szórt állásúak, kopaszok, sallangosan szeldeltek, a sallangok keskeny fonalasak. A végálló fészek 1,5–2,5 cm széles, a fészekpikkelyek zöldes színűek, sötétebb széllel. A szélső, nyelves virágok fehér színűek, levágott, olykor kicsípett csúcsúak, éretten visszahajlók. A csöves virágok sárgák. A kamilla fontos ismertetőjegye, hogy virágzás végén a virágzati vacok kúpos és belül üreges. Termése szürkésfehér kaszat. Az egész növény jellegzetes illatú.[2][4]
Gyűjtése, termesztése
Nemesítése Magyarországon az 1960-as években kezdődött; több államilag elismert fajtája van. Üzemi körülmények közötti termesztési technológiáját – több más növénnyel együtt – a mezőgazdasági növénytan és a gyógynövénykutatás egyik magyarországi úttörője Kerekes József dolgozta ki[5] az 1970-es években.[6] Begyűjtése vadon termő és termesztett állományból egyaránt történik.[7] Virágait akkor gyűjtik, amikor fehér nyeles virágszirmai vízszintesen állnak (a kamillamező fehér színű).[2] Frissen és szárítva használható.
Hatóanyagok
Virágzatának hatóanyagai: illóolaj, amely szürkéskék színű a lepárlás alatt képződő kamazuléntől; az illóolaj összetevőinek zöme a szeszkviterpének közé tartoznak (bizaboloidok, bizabolol-oxidok), de találhatóak benne poliacetilén-származékok is (pl. en-in-diciklo-éter). Nem illékony hatóanyagok a flavonoidok, ezek glikozidjai, kumarinok, pektinszerű nyálkaanyagok.[8][2]
Gyógyhatása
A gyógyászatban virágzatát és annak kivonatait alkalmazzák. Teája nemcsak a légutakat tisztítja, hanem gyulladásgátló, nyugtató anyagokat is tartalmaz. Gyulladáscsökkentő, görcsoldó, idegnyugtató, gyomor-, bél-, hólyag- és epezavaroknál, valamint sebkezelésre, arc- és hajápolásra is javasolják.
Bár régebben szembetegségekre, sűrű szűrőn átszűrve, mind gyulladásgátló borogatásként, mind lemosószerként használták, a kamilla allergiát – és így önmagában is kötőhártya-gyulladást – okozhat, ezért ma már ilyen módon ritkábban alkalmazzák, sőt ellenjavallt.
Illóolaját nagy mennyiségben felhasználja a kozmetikai és gyógyszeripar.[2][9]
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben szereplő drogjai: virágzata (Matricariae flos), annak folyékony kivonata (Matricariae extractum fluidum), illóolaja (Matricariae aetheroleum). Virágzatát a gasztronómiában teaként, vagy kandírozva is felhasznál. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) a kamilla virágzat hagyományos, népi gyógyászati felhasználásaként a megfázás tüneteinek enyhítését, enyhe emésztőszervi panaszok (pl. puffadás) csökkentését, afták, illetve enyhe bőr és nyálkahártya irritációk kezelését (pl. napégés) említi.[10]
Magja elérhető:
www. goldenpalm.hu
Trópusi, egzotikus dísznövénymagok, gyógynövénymagok
Foto: Franz Eugen Köhler, in Köhler's Medizinal-Pflanzen
